Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VESSZŐCSKE

 

 

Olyan cégnél dolgozom, ahol a számítógéphasználat már a zsigerekig beivódott. Különösen az ímélezgetés. „Nem olvastad el a zíméjeidet?”, „olvasod te egyáltalán a zíméjeidet?”… hangzik el gyakran a bicskanyitogató kérdés fentről, oldalról, és ennek a pökhendi kérdésnek a feltevése olyannyira divatossá vált kollégák és beosztottak között, hogy már alulról is! Ha valakinek valamit el kell intéznie, mi sem egyszerűbb, mint a problémát leírni és katt, elküldeni valakinek ímélen, hogy oldja meg. Lehetőleg úgy, hogy a címzettek között az összes beosztott szerepeljen, mert így aztán majd mindegyik azt fogja gondolni, hogy majd egy másik megcsinálja, akinek épp lesz rá ideje, mert neki erre most pont nincs. Így aztán senki nem fogja megoldani a problémát, és a főnök 2-3 nap múlva tombolva üvölti az egész részlegnek egy gittrágó értekezlet alkalmával: „nem olvassátok ti a zíméljeiteket?”… ahelyett, hogy vezető lévén egy telefonnal megoldotta volna a problémát. Nem! Kiadja beo-nak, aki majd foglalkoztat egy másik beo-t, aki azt gondolja: „nehogy má ez mondja meg, hogy micsinájjak!” Ha a főnök rátelefonált volna, vigyázzállásban végrehajtotta volna ugyanazt az utasítást. Az ímélezgetés egy másik vetülete a következő: ha a gép előtt ülsz és püffölöd a klaviatúrát, mert határidőre (aznap 12:10-ig!) kell elkészítened valami blőd statisztikát, (természetesen másik 6 kollégád is ugyanezt csinálja…) na ebben a pillanatban megjelenik a csúcsgóré, aki azt látja, hogy „azért nem megy az üzlet, mert az üzletkötők nem üzleteket kötnek, hanem  nyomkodják a számítógépet!”… A következő értekezleten meg hallgathatod, hogy „senki nem a dolgát csinálja, hanem, ültök sorban, mint verebek a dróton, és mindegyik a számítógépébe van belebújva, ahelyett, hogy dolgoznátok! Nyuszika esete a sapkával, csak pepitában. Ha nem csinálod az a baj, ha csinálod az a baj!

 

De voltaképpen nem is konkrétan erről szerettem volna sztorizgatni. Lássuk hát magát a sztorit! Egy napon kapok egy ímélt. „Jövő csütörtökön jógi oktatás a nagyteremben, megjelenés kötelező!” Na mondom, végre az egészségemmel is foglakozik a cég! Csütörtökön reggel elsőként érek a nagyterembe, tornaruhába öltözve. Előrelátóan lótuszülésben várom a többieket. Szállingóznak befelé. Sanda pillantások felém, de semmi több. Mindenki a kávé- és cigarettabeszerzéssel van elfoglalva. Az egyik végül nem bírja tovább és megkérdezi:

 

-Te mi a lófaszt csinálsz ott a sarokban? Nincs egy cigid véletlenül?

-Hogy mit csinálok? Várom a jógi oktatást, és majd hülye leszek előtte dohányozni!

 

Mindenki összenéz. Jógi oktatás? Ez teljesen hülye! Nem jógi oktatás, hanem jogi oktatás, te barom!- mondják egyszerre, kórusban, röhögve.

 

-Ja! De a zímélben „jógi oktatás” volt írva, olvastam!

-El volt írva, seggfej!

 

Ennyit a zímélekről, a helyesírásról és vesszőcskékről! Jó munkát mindenkinek!